A lélek húrja (dedikált példány) [antikvár]

A lélek húrjaA házDerengett a hajnal. Mint törött szárnyú pillangó a viharban, gondolatai fogságában vergődött az asszony. A miilt sötét árnyai suhantak el előtte, miként fájdalomtól zaklatottan a végtelen sorstenger hullámain lovagolt a képzelete, majd egy mindent megsemmisítő hörgés után felszabadult sóhajjal távozott belőle a kínzó kétely. Nyugalom pamlagára vágyott, ahol megpihenhet a hosszú út után. Évtizedeket hagyott maga mögött, gyakori vendég már nála az emlék. Közös munkával számvetést készítenek. Álmaiban ősei is gyakran visszatérnek. Közel hét évtized terhével megrakott sorspoggyászát egyre nehezebbnek érzi. Éjszaka ismét átélte sok évvel ezelőtti újraszületése minden pillanatát külső szemlélőként.Az asszony ágya fölött negyedik napja tanácskoztak. Hat szakorvosi vélemény sorakozott a dossziéban. Három igen, három nem - az eredmény: döntetlen. A labda a professzor térfelén pattogott.-Műtét szerdán - jelentette ki gondterhelten a tanár, miután elemezte a szakvéleményt. Bejelentését döbbent csend fogadta. Távozása után az orvosi szobában a kórlap fölé hajoltak.-Kevés az esély - szólt az egyik.-De ha sikerül, élhet - folytatta a másik.-A főnök nem kockáztat - fejezte be a harmadik.Az asszony három hónapja vár a sorsára, mentő szállította az egyik kisvárosból. Nyolc éve rabja súlyos betegségnek, a diagnózis mégis bizonytalan. Rosszullétei alatti ijesztő labor eredményei egyértelmű hormonkiáramlást jeleznek,