A mi forradalmunk (dedikált példány) [antikvár]

A mi forradalmunk, a mi életünk - ötven évután(Bevezető sorok)E^z az élet törvénye - egyre kevesebben vagyunk még élők, akik ilyen vagy olyan módon, ezen vagy azon az oldalon közéleti szereplők, hol irányí-J tók, hol áldozatok, hol a bricska öntelt kocsisai, hol a bricskát húzó pacik voltunk az 56-os forradalmat megelőző történelmi események idején. Majd kitört a vulkán, és mi örültünk, lelkesedtünk a reményeket keltő napokban. Aztán újra - igencsak sokáig nehéz idők következtek. Lett, aki életével fizetett, lett, aki éveket töltött börtönben, mások nyugatra menekültek, és ott kezdtek nem kis nehézségek árán új karriert. Legtöbbünknek kettétört a felfelé ívelő pályája.Az itthon maradottak számára lassan világossá vált. hogy a tovább létezéshez valahogy meg kell alkudni, be kell illeszkedni a régi új rendbe. A nagy többség végül is azon mesterkedett, hogy teheti ezt meg úgy, hogy a lehető legkevésbé kelljen miatta szégyenkeznie. Csak nagyon kevesen álltak ellen, és jellemszilárdan nem alkudtak meg. Sokan viszont úgy gondolták, okosabban teszik, ha beállnak a hatalom emberei közé. Meg is indokolták maguknak és a többieknek, - ők megpróbálnak tenni valamit, hogy kialakuljon valamiféle élhető mozgástér És voltak, akik tudtak is tenni.A történelem persze idővel benyújtotta a számlát. A túlélőnek fizetni kellett. Ma egyre inkább tapasztalhatjuk, a néha nagyon kínossá váló cechet is állni kell.A szabad világban viszont az 56-os forradalmat az első perctől kezdve a szovjet totalitárius rendszer elleni ideológiai háború egyik első nagy, hősi csatájaként dicsőítették. Most az ötvenedik évforduló napjaiban is - idehaza és világszerte -teljes joggal a világtörténeti eseményt ünnepeljük.Mi, az akkori - mából visszatekintve baloldalinak nevezhető- résztvevők, nem voltunk mind barátok, de évek óta személyesen ismertük egymást. Ha nem is jár-Európai kulturális füzetek