A nagy elszakadás (dedikált példány) [antikvár]

ElőszóEzerkilencszázhetvenhat májusától publikálok irodalmi és különböző kiadványokban. Először a Vigiliánál jelentkeztem verseimmel örök emlékű Rónay György szerkesztése idején. A barátságom a folyóirattal, mint hiteles műhellyel, erősödött utódja. Hegyi Béla főszerkesztővé történt kinevezése után is (1980-1984), majd hirtelen megszakadt. Béla menesztését követően már egyre ritkábban fordultam meg a kiadóban, a szerkesztőségben. Rónay Lászlóhoz, az Új Emberben, szívesebben jártam, leveleket váltottunk, és a fiatal pályakezdő írók Kelet Antológiáját is lektorálta. Ma, három és fél évtized távlatából úgy érzem, hogy valójában soha nem szakadtam el a Vigiliától, és két jelentős szerkesztőjének megbecsülésétől, a lapban megjelenő írók közösségétől, és az Őket támogató olvasóiktól. Ezért szüntelen hálával gondolok az Örökkévalóra, az első irodalmi műhelyemre és alkotó közösségére.A másik jelentős irodalmi műhely, ahová máig tartozónak tudom magam, a miskolci Kelet Irodalmi Alkotócsoport és a Kelet Könyvek alternatív kiadója, melyet a Vigiliás" éveimmel szinte egy időben alapítottunk (1973), és többször újraválasztott vezetője voltam ennek a közösségnek folyamatosan harmincnégy/!/évig (2007). Az első verses kötetem is itt jelent meg (Kő a nyelv alatt címmel). Ötévenként antológiák (7), és két évenként Keletes-szerzők könyveinek (16) sorozatszerkesztője, s néhánynak kiadója is voltam. Az irodalom-, a közművelődés szervezése mellett új műfajokban jelentkeztem (szociográfia, novella, egyetemi, főiskolai jegyzetírás, szöveggyűjtemény és tankönyv-írás/szerkesztés), kulturális és művészeti témákban több mint félszáz publikációt jegyeztem eddig.A nyolcvanas évek végétől fokozatosan elnémult bennem a lírai hang, mondhatnám: lelassult írói vénámban a vers-áramlás, a szép-