A nagy temető (dedikált példány) [antikvár]

Részlet a könyvből:Szekerek kotyogtak keresztül a Küküllő hídján Medgyes városa felé. Vásár volt. A felkelő nap sárgáira festette a havasokat, - szél lesz - mondotta egy ember a másiknak s mintha máris fúna, összébb húzta magán a gubát. A korábban érkezők odahúzódtak a vársánc melletti gerendapalánk mellé, beszélgettek s közben feltekintgettek a nap felé. Beljebb a piacon a kereskedők gyékényabroszaikat teregették, voltak, akik sátort vertek, de legtöbbje csak kiterítette gyékényét a puszta kőre. A posztófélét is szászok árulták leginkább, meg az örmények, meg az izmaeliták. Mintha száz malomkőre járna, áruikat egyszerre kínálták, mondták, hadarták. Az oláhság is lejött a hegyekből, kecskét árultak leginkább, mert egyéb jószágnak még nem jött el a vásári ideje. A székelység gabonát árult jobbadán, de nagyon leesett az ára. Káromkodva kongatták hát a vékát a szekér oldalán. Szidták a szászokat a posztó miatt, az oláhokat a satnya kecskék miatt. Nem adnak a búzáért semmit.