A nyughatatlanság emlékképeiből (dedikált példány) [antikvár]

ELŐSZÓ HELYETTírásom elolvasásával nem terheltem senkit. Nem is tudom, ki az, aki szívesen foglalkozna vele. Ha igen, félreértené, nem ért engem, mert különös kölyke lettem az embereknek. Megírtam e novellákat, karcolatokat, emlékképeket, mert bennem éltek, velük éltem, együtt bolyongtunk. Valóban Ők az én testvéreim., azért szerettem, szeretem őket túlzottan rossz és jó tulajdonságaikkal együtt. Ha éltek, hatottak, ha élnek, hát hassanak Ők nem látnak, nem hallanak csak képzelődnek arról, egykoron találkoztak velem Hogy fantáziájuk ne csak tűnődés legyen, hát megidéztem őket Ezek az írások ESEMÉNYEK TÖRTÉNÉSEINEK pillanatképeiből épülnek fel. Kivetítettem mondandójukat az emberi-létet örökké foglalkoztató igazmondásokra sorsok-sorsának gazdag történéseivel. Ők a sziklák, a jellemek sokféleségének változatosságai, hogy hófehéren, szürkülten, feketébe öltözve, de együttesen világítsanak Velem kullogtak, velem ordítottak, velem éltek, általam lettek örökkön élők, beszélnek, lázadnak, élniakarásukban másokat mozgósítani képesek arra, hogy sorsuk okozói ellen fellázadjanak.Hát ilyen jellem-hősökkel társalogtam én, hogy e könyvemben meghúzódjanak, s emlékeztessenek másokat is. Nem terheltem senkit, hogy magam magamat viselhessem. Magányosan is hiszem, A tehetség a művészet és lelkesedés keveréke. Lelkesedés nélkül fagyos volna, művészet nélkül pedig zabolátlan. Kettejük között az ízlés a kapocs " - amint ezt Antoine de Rivarolt mondta Budapest, 2002 augusztusOkányi Kiss Ferenc