A sors játékai (dedikált példány) [antikvár]

Idézet az előzmények megismeréséhez az első kötetből (a „Mint kavicsos part felé a hullám " c. regény „Gólyahír" fejezetébői): „A levegő tele volt az eukaliptusz-erdő illatával. Az út szeszélyesen kanyargott a fák között: Katharina és Rafael a napi sétájukat tették. Nemsokára elérték az útelágazást, majd balra fordultak, ahol az út a kilátóhoz vezetett. Építmény nem volt, de csodálatos panoráma tárult a szemük elé, tulajdonképpen egy ősrégi kráter szélén álltak. Köröskörül a kráter hajdani falai, a tetején sűrű erdő, s a lombkoronák mögött a távolban hegyek magasodtak. Lent a mélyben, ahonnan valaha a láva tört elő, most egy falu piros tetős házai sorakoztak. Felismerhetők voltak a kertek, a templom tornya, az araszoló autók, a han-gyányi emberek. Valahol a kráter jobboldali falának a közepén nagy hurkokkal szerpentin vezetett lefelé. Még egy alagútba Is bebújt. Ez az út volt az, mely az útelágazástól jobbra vezetett. Katharina elbűvölten nézte a nem először látott tájat, de hiszen nem is lehetett betelni vele, miközben a férje gyengéden átölelte. Nemsokára a fiunk is látni fogja. - mondta. - Honnan tudod, hogy fiú lesz? - kérdezte az asszony, s kezét erősen domborodó hasára helyezte. - Ebben biztos vagyok. - felelte a férfi. Nekem csak fiú lehet az első! - büszkélkedett. - Az első? - sóhajtott az asszony. Hogyan fogjuk még ezt az egyet is felnevelni, amikor alig jut a megélhetésre. Ezt nem mondta ki hangosan, hiszen ő is szeretett volna több gyereket, de egy csődbe ment vállalkozás után nehéz újra talpra állni. Nehézkesen megindult; úgy érezte, elég volt a napi sétából. Az autó úgy száz méterre állt a betonút mellett, de néhány lépés után éles fájdalmat érzett. Még a lélegzete is elállt. - Rafael - jajdult fel - jön a baba! Nagy nehezen eljutottak az autóig, s Rafael őrült iramban hajtott a városig, a kórházba. Szerencsére a szigeten semmi sincs messze. Éppen beértek a parkolóba, amikor szokatlan erősséggel kitört az eddig