A srác, aki hattyút sírt (dedikált példány) [antikvár]

RöptetésAz induló tehetség, a költőjelölt olyan, mint a papírrepülő. Az élet gyűri, hajtogatja, csinál neki szárnyakat, orrot, de hiába készül el, hiába van repülő formája, ha nincs egy kéz, amelyik a magasba emeli és röpteti, amelyik megadja neki az indulási sebességet, soha nem repül, hacsak valami forgószél föl nem kapja* A forgószelek - a fiatal tehetségek szerencsétlenségére - mostanában ritkák, elemi kötelesség tehát felemelni az arra érdemes papírrepülőket és valami szép ívre rálendíteni őket.S. Horváth Gábort a mai élet hajtogatta. 1947-ben születtem Pesterzsébeten. Soroksáron nőttem fel a Gyáli patak és a Kis-Duna összefolyásánál egy sváb temetődön!) mellett, a cigánysor elején. A 8 általános osztályt 11 iskolában jártam ki. Családi körülményeim és nevelhetetlenségem miatt. 5 évet töltöttem állami gondozottként intézetben. Ettől az időtől fogva az utca és az önnevelésem határozta meg "fejlődésemet". Szüleim rossz mintának bizonyultak - ezzel már 15 éves koromban tisztába voltam. Minél jobban szerettem valakit, annál kevésbé látszott, elérhetőnek számomra. Ez megbélyegzett mindmáig. Jelenleg a makói vízműnél dolgozom, mint csatornaműkezelő, azaz szarfelelős* Első lépéseimet Bátkay Endrének, Pap Sándornak,