A táncoló képzelet (dedikált példány) [antikvár]

Tisztelt Olvasó! Második könyvemet tartja ön a kezében. Könyvemben táncol a képzeletem. Sokszor a távolodó mosolyokban a könny is megcsillan. A könyvem első része: A csókok könnyei, a fellobbant, ködökből ide varázsolt, múlt fantáziája, mely nem mindig egyezik meg a valósággal, de a csodás képzeletben minden előidézhető. így az álmok átölelik, megszemélyesítik az érzéseimet, s a sötétségben a fény így lesz egy-egy költemény. A könyvem második részében: Megdermedt a csend. Az igazságtalanság, a félelem, a háború borzalmai, mind-mind a menekülésünk társai voltak, és itt is hullottak a könnyek. Azóta féltem a vadvirág fényét is. Sokáig keresgéltem, amíg Alfons Mucha szecesz-sziós naptárképeire rábukkantam. Úgy gondolom, hogy verseimmel együtt a képek élménye a szépet szolgálja. Tüskés Tibor: Testvér múzsák című könyvében írta: „Az illusztráció a szöveg mellé helyezett, a szöveg tartalmi-hangulati mondanivalóját képi eszközökkel visszaadó, szemléltető rajzok gyíijtőneve. Az illusztráció két művészet, az irodalom és a képzőművészet találkozásából születik.