A "Vasember" (dedikált példány) [antikvár]

elöljáróban1955 augusztusában a salgótarjáni vasútállomáson várakozva, egy kék váll-lapos" főhadnagy állt mellém a peronon. Ugye, mi ismerjük egymást?", szólt hozzám. Elég kényelmetlennek éreztem ezt a közeledést, és egy nem hiszem-mel válaszoltam. O erre még a 17 éves koromban, 1945 ó'szén, fegyveres felkelés eló'készítése vádjával történt letartóztatásomra hivatkozva közölte, ne gondoljam, hogy az ügy felejtve volna. Ereztem, hogy a lábam megremeg a hallottakra, és azt is tudtam, hogy az illetó' a felismerésemmel jó úton jár. Amikor a Pestvidéki Katonai Ügyészségről elengedtek, csak egy feltételes szabadon bocsátás volt feltüntetve azon az A/5-ös nagyságú nyomtatványon, amin a letartóztatásom okául zendülés" volt megjelölve. A tiszt váratlan felbukkanása a napokig tartó gumibotos kihallgatásokat juttatta eszembe még azután is, amikor már a vonatra kapaszkodva otthagyhattam a kék-ávóst". 1946-ban gyakran rendeltek be a rendőrségre. Ott önéletrajzot is írattak velem, és az évben nem hagyhattam el a települést. Családomat is félelemben tartották többszöri brutális házkutatásokkal. Ez időben a dorogi bánya központi műhelyében dolgoztam. Egy idő múltán a jelentkezési kötelezettségemre mind ritkábban került sor, és a berendelések lassan meg is szűntek. Bár mint politikailag megbélyegzett sohasem élhettem biztonságban. 1947-ben próbálkoztam elmenekülni egy családdal, de az nem sikerült. Pedig akkor már édesanyámtól is elbúcsúztam, aki megértett. Szorongással élni pedig lassú felőrlődést jelent. Különösen akkor, amikor az ember már felelős munkát végez. A szabotálás vádját ebben az időben könnyen osztogatták a hatalom kiszolgálói.Most, a vasútállomáson való találkozás a kiszolgáltatottságot, egy könnyű préda érzését és félelmét keltette bennem. 1954 óta a Salgótarjáni Szénbányászati Trösztnél alkalmaztak mint geológust. Egy bányageológust pedig könnyen bele lehet keverni szabotálás gyanújába, ha akarják, ha szükségük van bűnbakra. Megérett bennem az elhatározás, hogy egy ilyen eshetőség elől az első adandó alkalommal elmenekülök. De ekkor még nem gondoltam, hogy ez az alkalom ilyen közeli.Egy akkoriban hozott kormányrendelet szerint a személyazonossági igazolványhoz csatolt betétlappal a szomszédos szocialista országokba lehetett utazni. Bátyám ezt kihasználva, egyik marosvásárhelyi születésű barátjával egy élményekben gazdag erdélyi utazásról számolt be. Bihari Danival, (a következőkben: Dani) a geológiai osztályon dolgozó geológustechnikussal lehetőséget láttunk egy erdélyi utazásra. A bátyámtól kapott címre, a megyei hivatalban rokonlátogatás ürügyén kértünk betétlapot. Munkahelyemen, a Nógrádi Trösztnél, még volt 1956. október 8-tól október 25-ig terjedő időszakra kihasználható fizetett szabadságom.