AgyDefekt és a hülyeségelmélet (dedikált példány) [antikvár]

Ahhoz, hogy bármit is hülyeségnek gondoljunk, feltétlenül tudnunk kell, hogy a hülyeség mihez képest az, ami. Könnyű lenne a dolgunk, ha csupán valami állandó okosság, normális dolog ellentétének tarthatnánk, de ki meri kijelenteni bármiről is, hogy ez abszolút szabályos, példaszerű, elfogadott, rendes, vagy tökéletes. Nagy valószínűséggel el kell vetnünk az abszolút normális fogalmát, mozgékonyabb keretet adva a hülyeségnek. Annak megítélése, hogy egy bizonyos dolog hülyeség-e, elsősorban személyi kérdés, mert azon múlik, hogy mi magunk milyen viszonyban vagyunk vele, értjük-e, normálisnak tartjuk-e az imént említett relatív módon, vagy csak legyintünk rá, és kijelentjük: ez hülyeség. Az sem mindegy, mikor vetődik fel a hülyeség kérdése, mert adott esetben pár száz év, de még néhány esztendő is kiemelhet dolgokat a hülyeségek sorából. Fontos kérdés az is, hogy hol vagyunk, amikor a hülyeséget megállapítjuk, mert ugyebár más a hülyeség Indiában, és megint más Norvégiában. Azt kell mondanunk, a hülyeségek megítélésében elsősorban az individuum játszik szerepet, és ily módon bármely dolog ez irányú elbírálása mindnyájunknak egyformán, egyenlő esélyekkel adott.