Ajándék versek (dedikált példány) [antikvár]

NYOLCVAN FENYŐ Popper Imre nászuram 80. születésnapjára Nyolcvan fenyő az már-már erdő, nyolcvan év az már rengeteg, fölötte volt sok viharfelhő, be is kormozta az eged. Nyolcvan év zúg ma már szívedben, nyolcvan év nem is oly nehéz, az ifjúkorban hihetetlen, az őszi fényben, mint a méz. Már csak jókedvből nézel hátra, másért miért, ugyan minek, a valaha-volt ifjúságra mindig emlékezik szíved. A jelen, ez a szép madárdalt hozó, akár a szerelem. Ha szólítanak: lelked szárnyal, és azt mondod ma is: jelen! És akik itt most körbevesznek, mi felnőttek s az unokák, te tudod mennyire szeretnek, csak velük teljes a világ. Ez a köszöntő úgy köszöntsön, Imi, nyolcvan év semmiség, ha kell, tőled veszünk majd kölcsön, csak gyűljön évről évre még! 1995