Album (dedikált példány) [antikvár]

LA FUITE DU DÉSERT Megszokott emlékeimet hajtogatom, de már csak arra emlékszem, legutóbb hogyan meséltem őket. Mintha egy folyvást hátráló vonatban ülnék, miközben a csomagjaim másfele mennek. Arcvizemet használni fogják biztosan. De előhívó-oldataimból partjukra nem úszik se kisgyerek, se fölnőtt. Csak a szorításból tudjak kicsúszni! A nyomaimat nyugodtan odahagyhatom. MEGVÁLTÁS KICSIBEN Szeretem ezt a vágóhidat. Töprengő süllyesztői elébb kicsit megemelik a pillanatot, aztán eresztik hirtelen a padló alá. És tegeződöm a fővágómesterrel is, hisz annyi ketrecet engedett átkutatnom érted. Égő toll szaga nem zavart, s az se, ha északi szél kavarta hó szitált a koponyámra. Csak a csőrös angyalt vihessem haza, folyton ez járt a fejemben. Leeresztett rugójú fotelemben jól elfészkelheti magát. S nálam még kerenghet is! Szobám teljes légtere a rendelkezésére áll. B j: ! V r> .• 1 :