Alkonyati harangszó (dedikált példány) [antikvár]

Előszó Különös érzés az évek partjain múltunkban visszafelé barangolni és találkozni saját nnagunkkal. Szinte élnnényszerűvé lesz a sok-sok töprengést, viaskoáást, örönnöt, bánatot viszontlátni, újra átélni és sorokba önteni mindazt, ami nekünk, szeretteinknek, környezetünknek és népünknek osztályrészül jutott. Szívszorító, különösen ilyenkor, a túlsó part árnyékában szembetalálkozni természettel, fűvel, fával, virággal, réttel, Gsillagokkai, Istennel és az egész teremtett világgal, előlük kitérni nem lehet, írásom szolgálat szeretne lenni (Ina lelnet ilyen), eljegyezve népemmel, amelyből sarjadtann, hazámmal, a tájjal és szépségeivel való összeforrottság, Szeretném kiéreztetni, hogy belőlük fakadtam, hozzájuk tartozom és szolgálatukra jegyeztem el magamat, Szeretném, ha kedves olvasóim kiéreznék ezt a célt belőlük. Önvallomásként el kell mondanom, hogy gondolatom, versformám nem tart lépést a fejlődéssel, úgy érzem maradinak tűnik a mai, modern világban. A hagyományos költészetet érzem magamhoz közelállónak annak ellenére, hogy nem vetem meg, sőt kedvelem az új irányzatokat is, Hiszen a rímtelen szabadvers, finom lírával ótszőtten, ha dallamos, gördülékeny és átjárja az asszociációk és emlékek lebegése, tételes mondanivaló nélkül is lehet szép, még akkor is, ha nem követi bál-ványként a verstant, Azért is különösen tisztelem és becsülöm azokat, akik ebben maradandót alkotnak. Erre én mór képtelen vagyok, s ez egyben saját gyengeségem és tehetetlenségem bizonyítéka. A régi versformát érzem magam részére kifejezőnek, hogy úgy mondjam magamra szabottnak, Ezen változtatni az én koromban már nem tudok, s tán nem is akarok. Abból indulok ki, hogy a régi hagyományos stílus maradandóbb, mint az új divatot követők, melyek megítélése koronként változik. Ha valami nem korszerű, abból nem lehet teljes biztonsággal következtetni, hogy értéktelen és helytelen, A szép és igaz örökké az marad, Különben is: nehéz eligazodni a kritika útvesztőjében. A történelmi kritika a régit, a korszerű az újat, az etikai az erkölcsit, iskolai a szabályosat dicséri.