Aranykígyó (dedikált példány) [antikvár]

Részlet: Szép volt ez a májusi reggel, fent a Sváb hegy tetején. A reggeli köd mint fehér kígyó kúszott a fenyőfák törzsein, s a fák koronáin túl már vöröslött az ég. A természet ébredésének ájtatos csendjét gyengéd, elfojtott női hang törte meg: - Pemzli, na, te kis bolond, ne idd meg a fürdővizem... A hatalmas villa harmadik emeletének egyik erkélyéről jött a hang. Emberi szem nehezen láthatott erre az erkélyre, mely az őspark közepén fekvő villa egyik legszebb pontja volt. legfeljebb az erdők madarai, a rigók, harkályok, vadgalambok kíváncsiskodhattak ide. Az erkélyen hatalmas mosóteknőben fürdött Haxlauber Daisy, a szépséges házikisasszony. Állott esővízben áztatgatta magát, szőke haja szikrázott a korareggeli fényekben. Bizony, a felkelő nap ábrázata is attól lett vörös, hogy a teknőben elnyúlva megpillantotta Daisyt. A teknő mellett állt pemzli, a kis csupaszőr, koromfekete skót terrier s vörös nyelvecskéjét mohón mártogatva, itta Daisy fürdővizét...