Az álmok olykor valóra válnak (aláírt példány) [antikvár]

ELŐSZÓ Már egy ideje csak szaladtak, már az irányra sem emlékeztek. Sötét volt és hideg. Mögöttük egyre halkult a zaj, egy idő után már csak az erdő suttogását hallották. Végre megpihenhettek volna, de a félelem nem hagyta őket nyugodni, egyre csak mentek. Egy tisztás szélén egy kis házra bukkantak. Óvatosan bekukucskáltak: egy fiatalasszonyt és gyerekeket pillantottak meg. Ekkor már bemertek kopogni, az ajtó szinte azonnal ki is nyílt és egy barátságos arc nézett rájuk, Edit röviden elmesélte hogy a férje és annak emberei elől menekülnek az öt éves kis fiával. Ricsivel. Sára vacsorával kínálta őket, közben megbeszélték, hogy Edit ott hagyja Ricsit, mert az őket kereső férfiak egy nőt és egy fiút keresnek, ráadásul a fiú arcát sem ismerik. Közben Edit is gyorsabban tud haladni egyedül. Amikor sikerült az üldözőket véglegesen lerázni visszajön Ricsiért. Evés után Edit megbeszélte a tervet a kisfiával, aki megölelte édesanyját és már, mint egy kis cica be is gömbölyödött a többi srác közé aludni. Edit a vacsora maradékával és egy kis útbaigazítással