Az apám fia (dedikált példány) [antikvár]

Hétéves koromban három dologról voltam híres. Először: már kívülről fújtam May Károly és Cooper műveit. Másodszor: akkora mestere voltam a csúzlinak, mint a puskának Winnetou, vagy Bőrharisnya. És harmadszor: szilváskertünk mögött, a vízmosásos prériken már magam is eredményes harcokat vívtam a kóbor indiánokkal. Egyelőre csak elméletben, persze, ámde édesanyám tömegesen megsántult tyúkjaiból s kakasaiból ítélve, borzasztó vérengzés következett volna be, ha én itt egyszer csakugyan eleven indiánokkal találkozhattam volna.Történetünk idején szintén a prériken csatangoltam és kóbor indiánokra vadásztam, amidőn egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy lenn, a völgyben, kikanyarodva az erdőből, egy egészen különös alakú, furcsa szerkezetű és merőben titokzatos jármű közeledik az országúton falunk felé.Mint a prérik gyanakvó fia, azon nyomban lehasaltam a fűben és megfújtam vészsípomat.