Az átlényegülés kapujából (dedikált példány) [antikvár]

AKIKET NEM HIV A HAZASenki sem próféta a saját hazájában tartja a régi mondás. Az utóbbi száz évben hatványozottan vonatkozik ez azon magyar írókra, köhőkre, akik elkötelezett harcosai voltak a nemzeti eszményeknek. Úgy alakult ez a fejtetőre állított magyar világ, hogy Őket valahogy nem hívta soha a Haza. Osztályrészük az elhallgatás. Mintha nem is léteznének, mintha soha nem is léteztek volna ezen a földön. Kitagadottak a saját hazájukban.így van ez már a nagy magyar vátesz, Istóczy Győző óta, aki öregen és betegen miután mindenéből kiforgatták egyedül járta az országot, azóta már klasszikusnak számító könyveivel, és azok eladásából próbálta valahogy megélhetését biztosítani, a közömbös magyarság örök szégyenére.A két világháború közötti generáció legtehetségesebb nemzeti tollforga-tóit bitófákra húzták, cölöpökre lőtték, bebörtönözték vagy elüldözték az országból a félig sem magyarok" és még ma is a hallgatás ködébe burkolják műveiket. De a tehetségtelen kaméleonok könyveitől roskadoznak a könyvespolcok. S bár a kommunizmus állítólag már 20 éve megbukott, ezen gyászos korszak kiszolgálói és társutasai aratják még ma is a babérokat sivár irodalmi életünk zavaros tengerén.A nemzeti emigráció szellemi nagyságai akik 45 éven keresztül őrizték a lángot ennek a szégyenletes kultúrpolitikának és közömbösségnek köszönhetően eleve az ismeretlenség homályába vesztek. Kivételt az utóbbi években talán csak Wass Albert képez, de még mindig nem kapott irodalmi elégtételt és elismerést az örök nemzeti ideálokat a száműzetésben is hűen és büszkén vállaló magyar írók és költők színe-java. Marschalkó Lajos, Alföldi Géza és Fiala Ferenc hogy csak néhány nevet említsünk irodalmi életműve még mindig tabunak számít a saját hazájában. Vajon miért? Azért, mert a politikai korrektségnek nevezett szellemi terror szóhasználatában még mindig náci, fasiszta és nyilas", de főleg antiszemita" jelzőkkel illetik mindazokat, akik szót mernek emelni az immár 65 éve börtönbe zárt igazság érdekében. Számukra nincs kegyelem és nincs megbocsátás.Persze igazságtalanok lennénk, ha azt állítanánk, hogy az 1990-es fordulat" után az emigrációba került magyarság soraiból senkit sem hívott az immár újra felszabadult" Haza. Voltak jó néhányan, akiket tárt karokkal fogadtak a hatalom új birtokosai. Az egykori muszkavezető kaméleonok, a nagyferencek, vargabélák, sulyokdezsők, kéthlyannák, királybélák és hasonszőrű társaik előtt hajlongott az új elit". Magas pozíciókat, elisme-i", 1 I11M