Az elpuskázott hatalom (dedikált példány) [antikvár]

DöfésekNyurga, bajszos ember a felszámoló és szemtelenül fiatal. Pa-colai először aggódik. Mit érthet ez ehhez? Aztán megnyugszik: legalább nem hajlik. Ha már elég hülye volt ő, hogy hajlott. Rábízta a pénzét egy holdingra, magában csak holdfingra. Valóban annak is bizonyult.Mennyire szabályos ez a díszes papír és milyen csábító volt az ajánlat. O, aki sohasem ugrott be semminek, erre most rástartolt. Mi több, ráröppent, lecsapott, mint egy ragadozó madár. Igen, ragadozó volt, s ez lett a veszte. Bár minden ragadozó így végezné. Az ő ragadozója a holdfing.A felszámoló ül és vár. Keveselli a jelenlévőket. Ő tudja, hogy mennyinek kellene lenni. Agyonsminkelt, idősebb nő ül mellette. Szinte fénylik a képe, néha elvigyorodik, bordássá válnak a ráncok a szem környékén, a száj sarkában, s az arcmezőkön.Az idő alaposan elteker, félórát is ráhúz, végül csak elkezdi. Névsort olvas, Pacolai szorong, rájön, hogy nincs is benne. Szíve az égben kalimpál, nyújtogatja a kezét, hogy ő kimaradt és jelen van. Hogy történhetett ilyen? Amikor a bajszos felszámoló leinti.-Aki nem hallotta a nevét, felírjuk! Ne aggódjanak, odabent szerepelnek! Azért felírjuk magukat!Pacolai bosszús, ő el is ment, mégsem szerepel. Az első döfés. Ez a nyurga még piszkálgatós is. Cinikus mosoly kél az arcán. Ezzel ő összevesz, érzi előre. A bajszos beszél. Jogok és kötelezettségek. Arról egy szó sem, hogy csábították el és rángatták bele. Az asszony hiába intette.-Kamu az egész, ne dőlj be!-Már hogy lenne kamu? A közszolgálati reklámja is hirdeti. Es kamu lett, mekkora kamu. Akár egy nagy adag kutyakaki. A siránkozáson már túl van. Ugyanaz a közszolgálati mutatta, ahogy lefogták őket, a fő holdfingokat. Akik mégiscsak rondítottak és