Az én nagyanyám [antikvár]

1945 Karácsonyán első állomáshelyemen önélet-beszámolóval ajándékozott meg egyik hívünk. Ebben többek között beszél nagymamájával való viszonyáról. Az alábbiakat írta:"Kinn hideg van, itt benn meg Nagymami befűtött, mert főz, és ilyenkor valami zsongó melegség van. Nagymami halkan énekel, én meg itt kuporgok a sarokban a kissámlin, ölemben a táska, rajta a füzet és írok. Szeretek Nagymamival együtt lenni. Olyan jó az én Nagymamimmal együtt lenni. Ő nagyon jó. Olyan a Nagymamim, mintha meséből született volna. Mosolygós, csillogó szemű, szorgalmas, kicsi, ezüsthajú Nagyanyó! Rá nem illik az, hogy: Nagyanya! Ő a Nagymami, becézve, simogatva és halkan kell kiejteni, mint egy sóhajt, mely a lelkünkig ér: "Nagymami". Ha látja, hogy szomorú vagyok, nem kérdez semmit, csak megsimogat, megcsókol és megért! És olykor azt mondja: "Kis unokám!" Aztán megint dolgozik tovább és dúdolgat...Most is itt van, gyúrja a tésztát, ráncos fehér kezével, és nem zavar engem. Én meg nézem őt, egymásra mosolygunk: Nagymami és én!...