Az orosz titok (dedikált példány) [antikvár]

Bevezetésöt évig voltam kulturális diplomata Moszkvában. Történelmi eseményeket éltem át, megszűnt a Szovjetunió, új államok születtek és nagyon nehezen, de új élet kezdődött a hatalmas birodalomban.Gorbacsov egész tragédiája a szemem előtt zajlott le. 1988-tól sűrítve kaptam az információkat a szovjet valóságról. Annak, aki látni akart, s képes is volt látni, már akkor észre kellett vennie, hogy az egész nyűglődésnek, kapkodásnak rossz vége lesz. Ennek felismeréséhez nem kellett különleges adottság, csak különleges helyzet. Én különleges helyzetben voltam. Abból az országból jöttem, ahol már a hatalmon belül is akadtak, akik felismerték a rendszer tarthatatlanságát. 1985 tavaszán az MSZMP XIII. kongresszusa után, a többjelöltes, júniusi országgyűlési választások előtt, elmentem a Rakpart Klubba. Ott, a demokratikus ellenzék vezetőinek jelenlétében, több száz ember előtt Pozsgay Imre kijelentette, ha nem sikerül a demokráciát helyreállítani, a rendszer működésében gyökeres fordulatot elérni, akkor, mint egy rosszul sikerült kísérletnek, hosszú időre búcsút mondhatunk a szocializmusnak. 1986-ban egy bonni nemzetközi sajtókonferencián Pozsgay bevallotta, ha a magyar nép úgy dönt, hogy elutasítja a szocializmust, akkor ő a népét követi.1987. szeptember 27-én, egy borongós, zivataros vasárnapon száznyolcvanegy résztvevővel megtartották az azóta joggal történelminek nevezett lakitelki találkozót.