Az utolsó háromszázöt perc... (dedikált példány) [antikvár]

Részlet a kötetből: "1957. október 13-a van. Vasárnap. Délután 3/45. Ma tíz napja. Már! S milyen hamar eljön a századik, s a tízezredik Tízezer nap múlva ötvenöt éves leszek. Csak két évvel kevesebb, mint ő volt Fogok még emlékezni erre az október harmadikára? S ha én nem, más mennyire? Az a nap ugyanúgy kezdődött, mint bármely másik. Nem éreztem meg semmit. Előző este fáradt voltam. Éjjel jól, mélyen aludtam. Reggel sem voltak vészterhes jelek. Kép nem esett le a falról, sehol egy károgó, fekete madár. Forgattunk. Asszisztens voltam Keleti filmjében: A fekete szem éjszakájában. Nyolckor a műteremben már felvételre készen állt minden. Dolgoztunk. Kora délelőtt volt még, mikor váratlanul telefonhoz hívtak. A klinikáról kerestek. Mária: — Jó lenne, ha azonnal bejönne! A sminkszobából éppen akkor lépett ki Gönczöl Jancsi. Neki mondtam el először. Átöleltem, szinte belekapaszkodtam."