Bankrablás (dedikált példány) [antikvár]

BANDIFERI A falusiak egymás közt így emlegették. A városi rendőrkapitány őt állította példaképnek a kömyezö települések körzeti megbízottjai elé. Hisz aki, vezetői engedélye nem lévén, kitartóan leteker öt kilométert kerékpárral, hogy időben beérjen az eligazításra, és még így sem késik el soha, az igazi elhivatottságról tesz tanúbizonyságot. Fagyosabb időkben, ha útközben elkapta egy csendes ónos eső, átázott acélszürke, vaskos nagykabátja. Mire nagy nehezen lecibálta magáról, úgy megállt az magában, mintha fából lenne. Ruházata mindig kifogástalan állapotban feszült rajta. Nadrágszára a szolgálati kerékpáron szabályosan, ruhacsipesszel el volt csippentve a láncvédő felöl. Tányérsapkájának az első kerék fölött egy remek kis kosárka szolgált utazóhelyül. A fehér féríibicikli vázára kék betűkkel volt felróva: RENDŐRSÉG. Bandiferi azt vallotta, nem lehet semmilyen kivetnivaló az ancungon, ami a hatóságba vetett bizalom és annak méltósága elleni merénylet volna. András Ferenc néven anyakönyvezték, ahogyan az édesapját is, aki nem mellesleg az önkéntes tűzoltók vezetője volt a községben. A kisfiát is így hívták, aki elég hamar kiérdemelte tőle a „kiváló fiatal önkéntes rendőr" oklevelet, amit a városi kapitány is szignált, és az oklevél nem érdemtelenül lógott kereszt helyett bekeretezve a gyerek ágya fölött. Közel húsz éve cirka ezer ember napi törvényes védelmét és szolgálatát látta el községben. Néha belegondolt, ennyi lakos mindennapi gondját-baját megoldani, orvosolni egy rendőrnek igazán remek kihívás, embert próbáló hivatás. Itt is történtek terménylopások. Itt is tűntek el lábasjószágok, akadtak pincefeltörések, de a legfontosabb kérdés egy elhivatott káembés számára mindenkor a jó közbiztonság megteremtése volt. Rákosi elvtárs vizionálta, a kommunizmusban magától értetődően meg fog szűnni a bűnözés. Előbb-utóbb, nagy vajúdások közepette megszületik majd a szocialista embertípus, akivel nem kell bajlódnia sem hatalomnak, sem ideológiának, egyenes derékkal jár, csak arra kell vigyázni, hogy ne tudjon két lábon állni. Miként volt értendő állampárti szinten a bűnözés akkor, és miként manapság, eldönti majd az utókor. Hogy mi különböztesse meg a szocialista demokráciát a polgári demokráciától, napjainkban nagy fejtörést okoz a filozófusok akadémiai körének. Mindig is tudható volt, hogy főleg az alkalom szüli a bűnözést, ha pedig az alkalmakat hatalmi oldalról is támogatják, akkor ilyenolyan fasizmusok kerekedhetnek belőle. Bandiferinek mindezekről a történelmi fondorlatokról fogalma sem lehetett még akkoriban, őt csak a két szeme közé beférkőző szocialista valóság izgatta. Ami a hivatalos pártbrossúrákban, a kmb-s kézikönyvben nem volt fellelhető, az számára nem létezett.