Belső útvesztő (dedikált példány) [antikvár]

Öröktől fogva Teremtő pillantásával Isten rád néz, rajtad a sor! Simítja hátad finom ívét, gerinced vonalát rajzolja, azt akarja, hogy létezz megismételhetetlenül! Hangszínt kever, egyszerit mennybéli szeráf énekből. Tenyered rejtekéből öt-öt ágacskát fakaszt, ujjaid nyomán a rajzolat milliók közül is elárul. Aranyló pöttyökkel szórja tele szemeid, egyenként a hajszálakat simítja vagy bodorítja. Rugalmassá teszi csontjaid, hogy felnőj, növekedj, lábaidba erőt önt, veszedelemben ne inogj! Karjaid két fonott kalácsát ölelésre tanítja, arcodra lázrózsákat pingál, szerelmed így nem rejtheted! Minden porcika tudja a dolgát, sejtjeid mélyébe zárva lüktet a teljesség.