Bohócvilág/Bohóc szemmel (dedikált példány) [antikvár]

Bor és pogácsaHelyszín: a világ széle, ahonnan már nincs tovább. Időpont: egy nyári nap, amikor izzadságszagú verítékben fürdik a kikelet.Isten hozott! Ó, de hülye vagyok, hisz magad vagy az! Nem is tudom, hogy kezdjek bele. Zavarba hoztál teljesen. Titkon reméltem, hogy itt talállak, de igazán nem hittem benned. Szóval, akkor hello!Foglalj helyet itt nálam. Tudom, túl öreg vagy már ahhoz, hogy leülj mellém a földre. Ezért hoztam neked egy - a békés óceán hullámaiból szőtt -nyugágyat. Nagyon jó rajta pihenni, kipróbáltam, amíg nem jöttél. Ne haragudj, hogy nem tudlak mással megkínálni. Nem maradt mára más, csak egy üveg bor és egy pogácsa. Elmélkedéshez tökéletes társ mindkettő. Minden csepp bor új álmot ültet a lélekbe, s egy pici morzsa a pogácsából segít abban, hogy meg is maradjon. Hogy mit keresek itt, ahol a vég kezdődik? Magam sem tudom. Kiültem lógatni a lábam a semmi szélére, és hallgatom a csendet. Szeretem nagyon. Te is voltál már úgy, hogy túl sok haszontalan gondolat kavargott a fejedben? Ilyenkor kell egy kis határtalan nyugalom, hogy a múló pillanat engedje őket harcolni a holnapért. Azt szeretném, hogy csak a legjobbak maradjanak, s a felesleges salakot szakadékba mossa a feledés zápora, mert tele a lomtár, szorgos kéz pedig kevés, és nem is lesz több már. Kevesebb munka kell, mert ha összeakadnak a kerekek.