Boszorkánytükör [antikvár]

Boszorkánytükör1.Elrejti a szoknya fodra, elviszi a folyó sodra, szempillára mögött száll tova, ki tudja miért és hova, egyre bujkál mi szertehullt, eggyé gyúrt álmokkal kigyúlt, létfolyosók és csönd alatt díszítő remény szétszakadt, hosszú éjben vággyá égett, hozott álmot, elvitt téged, végső egésznek kertje nagy, dobogó lépte kerge, vad, vibráló szépség idenőtt, nem adott időt csak erőt, vállalhatatlan hang vagyok: bennem szurkáló tér ragyog.2.A vérem űz. Igaznak látom tükröződő, titkos világom, zavarodott kép, szent hegyek, virágszirmokból fellegek.04 :0O N ín O CQN 'C'iV-,' i '' V i í ^li'í'.i'ii^.iif'^'! ?líi