Csak Párizsban történhetett... (dedikált példány) [antikvár]

Részlet a könyvből: Pontosan emlékszem arra, hogy egyszerre csak ott volt, előttem állt a recepcióként szolgáló kicsi szobában, amely a délutáni szürkületben lebegett egy csúf és hatalmas kulcstáblával. - Mit kíván, uram? - kérdezte, és hűvösnek, sőt szigorúnak tetsző tekintete hirtelen megdöbbenten tapadt rám. - Szobát szeretnék, természetesen - feleltem zavartan, majd illedelmesen bemutatkoztam. - Madame Durand vagyok - mondotta ez a tiszteletet parancsoló, de olvadékony teremtés, és különös tekintetét egy pillanatra sem vette le rólam. - Most érkezett Párizsba? - érdeklődött sietve, és látszott, hogy már igyekszik elfogulatlannak mutatkozni. - Igen, vidékről érkeztem vissza, ahol három hónapot töltöttem - mondtam szabatoan, és önkéntelen mozdulattal, hogy bizalmat ébresszek személyem iránt, kifelé mutattam a folyosóra. - A poggyászom az ajtó előtt van... Ekkor megzavartak bennünket.