Csak színház (dedikált példány) [antikvár]

Részlet az első műből: Amikor az ember meghal, Isten színe elé járul, ahol megméretik; eldől, merre vezet további útja, felfelé vagy lefelé. A magára maradt ember szorongva várja az Istent egy hatalmas teremben. Feszengve körülnéz, mint ha nem lenne biztos abban, hogy jó helyen jár. A terem közepén néhány szék, a végén, egymás mellett és feltűnően díszes ajtó, felettük egy-egy nyíl, az egyik felfelé, a másik lefelé mutat. Az ember előtt lepereg élete filmje. Miközben nézi, azon tűnődik, hogy Isten helyében ő hogyan döntene... Most nem hazudik. Miért csapná be önmagát? Mérlegel, aztán meghozza a döntést. Ekkor megjelenik mögötte két angyalféle figura, s karjánál fogva, kicsit erőszakosan az általa választott ajtó elé vezetik. Az ember persze értetlenkedik, ellenáll: "Hagyjanak békén, engedjenek el, én Istent várom!" Az egyik angyalféle e nyugtatja: "Itt volt. Elfogadja a döntésedet."