Csendes éj (dedikált példány) [antikvár]

NOVELLÁK CSALODASOK Egy kis faluban születtem. Anyanyelvem sváb, aztán később megtanultam a magyar nyelvet is. Otthon is és a faluban is svábul beszélt mindenki. Az iskolában magyarul oktattak. Másfél éves koromban árvaságra jutottam, édesapám odaveszett a háborúban. Édesanyám egyedül nevelt fel. Szomorú egy fiú sorsa, ha nincs apa, aki példaképül áll előtte, meg védelmezi. A nyolcadik osztály elvégzése után ipari tanuló lettem. Kőműves a szakmám. Lelkesen álltam munkába, hogy végre támogatni tudjam anyámat. Ő nyolcvannégy éves korában szenderült jobb világra. A rokonságot kitelepítették. Németországba. Meg is látogattam őket. Apámról semmit nem tudtak. Az interneten sem találtunk róla semmit. Huszonnégy évesen megtetszett egy szőke lány. Csinos, kedvesnek tűnő hajadon, feleségül is vettem. Nem volt ez nagy lángolás, a szerelem csak gyengécskén pislákolt. Két gyermekünk született, egy fiú és egy kislány. Közben az asszony sokat betegeskedett. Az idegeivel volt baj. Hamar dühbe gurult, akkor zengett az egész ház. Kiabált, veszekedett. Szélcsendes időben a hangja biztosan felhallatszott a magas égig. Azután befogta a száját, mintha megijedt, vagy megsokallta volna a saját hangja zengedezését. Magába roskadt olykor, és palástként borult rá a zsibbadtság, mintha lebénult volna. Ahogy nézett rám, a tekintete tizenöt fokkal hidegebb volt. Hét évig bírtuk ki egymással. Öngyilkossággal is próbálkozott a szobában. Ezért úgy határoztam, nevelőotthonba viszem a