Égtájoló (dedikált példány) [antikvár]

ioló :gtaj sötét sarkokban pikkelyes zsolnaykályhák törvénytudón mind bedőlnek meg-megpördül földmagban ócskavas, égbe vesző madarak után is erős vizek még kimérik valóság hosszait hiszen hasznanincs delej futóláncmeridiánon ha szíved már bétemülve sárral, csikasz lelked kalimpál sorsszögletű pókfonálban és csak nézed csodálod nyolc szemmel amint emésztetlen tegnapot öklend.