Egy az isten [antikvár]

Részlet: A KÖLTÉSZETRŐL, AZ ALKOTÁSRÓL HIDAT VERNI EMBERVILÁG ÉS ISTEN BIRODALMA KÖZÖTT Minden igaz költészet a lét metafizikai lényegének föltárására törekszk. Meghatározza helyünket a világegyetemben. Nem szűnik meg kutatni a választ az örök kérdésre: mi végre vagyunk e világon élet és halál pólusai közé szorítva? Ennek megválaszolása a költészet és az irodalom misztikus, metafizikus, ha tetszik: szürrealista küldetése. És van egy másik missziója, ami úgy hangzik: a valamirevaló költő, vagy író saját korának társadalmi, szociológiai kérdéseit, gondjait, problémáit rekonstruálja műveiben a lehető legkon-centráltabb sűrítéssel, a teljesség igényével. Ez a líra és a lite-ratúra társadalmi, szociológiai, ha tetszik, realista küldetése. Vajon melyik a fontosabb: a lét transzcendens értelmének megtalálása, vagy jelenlétünk evilági méltóságának meghatározása? Az alkotónak az időszerűben kell megtalálnia az időtlent. Együtt kell megvalósítania a kétféle küldetést, különben hiteltelen, vagy nem igazán maradandó, amit írunk. Erre a két dologra kell törekednie a maga módján minden fiatal és nem fiatal költőnek, írónak. A maga módján szókapcsolat, magyarán az eredeti stílus és a szerkezet legalább annyira fontos és perdöntő, mint az üzenet Ne higgyünk azoknak sem, akik a posztmodernizmust félreértelmezve tagadják az eredetiség és az üzenet elsődleges fontosságát. Józan paraszti nyelvvel összegezve: minden alkotónak arra kell törekednie, hogy megtalálja azt az egy dolgot, amit ő, csakis ő tud a világon a legjobban. Ha ezt sikerül föllelnie és meg is valósítania, akkor Igazi költő.