Egy nagy család harmadik gyermeke (dedikált példány) [antikvár]

/. Bevezető Szülök, gyerekek, család A múlt század elején Németországba ment egy házaspár szerencsét próbálni. Több gyermekük volt, de azok meghaltak, csak a legkisebb lányuk maradt életben, akit Ehrenberger Ilonának hívtak. Visszajöttek Magyarországra, Pécsre, a Borbála telepi nagy házukba és birtokukban az egyetlen megmaradt kislányukkal. Nemsokára beíratták a pécsbányatelepi német iskolába, melyet ö szorgalmasan elvégzett. Jól megtanult németül is. Ilonka 16 éves volt, amikor megismerte Bátorka István pécsi fiatalembert, megszerették egymást és összeházasodtak. Most előre kell ugranom a mesében sok évet, mert el kell árulnom, hogy az idők folyamán 9 gyermekük született a múlt század 20-as és 30-as éveiben. Felsorolom őket név szerint a születési dátumokkal: Gizi (1924), Jancsi (1925), Mária (1927), Ági (1930), Gyurka (1935), Miska (1936), Margit (1938), Jóska (1939), Lula (Julianna) 1945). Rajtuk kívül még 4 gyermek született, de ők csak 1 évet éltek, meghaltak ún. „csecsemőhalálban". Jelezni szeretném, hogy nem minden gyerekről szólok, hanem a harmadikról, egy leányról, akit Bátorka Máriának hívnak. Róla szól a történetem. A szülőket az ő elbeszélése alapján ismertetem, majd az elemi iskola elvégzése utáni évektől kezdve áttérek az ő mesélésére, amit az ö mondásában, egyes szám első személyben fog elmondani.