Egy világpolgár emlékezései (dedikált példány) [antikvár]

Előszó AD OMNE OPUS BONUM PARATI* Életünk, mint az utak laza szövésű hálója, csupa titkokat rejt. A titkok megfejtése nem könnyű, gyakran még önmagunk számára sem. Döntéseket hozunk, olykor határozottan, olykor némi bizonytalansággal, önként, kényszer által, más és más indíttatásból. Felkészülünk a következményekre, de gyakran átsiklunk apróságoknak tűnő dolgok felett. Néha figyelmetlenségből, néha kényelemből, néha pedig azért, mert nem értjük meg az üzenetet, nem tudjuk olvasni a jeleket, a talányosnak tűnőjeleket. így a következmények új arccal, váratlan pillanatban kopogtatnak be hozzánk, új rejtélyeket szőve. Örök körforgással állunk szemben. De van, aki ki tud törni ebből a körforgásból, olvasni tudja a jeleket és eligazodik az utak laza szövésű hálójában. Ilyen férfiú Schick Miklós. Mi vezérelte életútja során? A képzelet? A találékonyság? A belátás? Hangulatok, érzések, sugallatok? - avagy csak a nagyon határozott racionalitás? E kérdésre ő maga adja meg a választ. A félreérthetetlen, őszinte, éppen ezért bátorságot is igénylő választ. Amikor énünk titkairól, cselekedeteink mozgatóerőiről szólunk, egy fajta veszélyt is vállalunk. Az igazmondás veszélyét. Korunkban ugyanis a sokféleképpen értelmezhető, a túlságosan árnyalt szavak a divatosak. A veszélymentes, a mondandót elfedő szavak. Amikor nem az a lényeges, amit elmondunk, hanem az, amit elhallgatunk. Schick Miklós nem ezt a fajta „filozófiát" követi, épp ellenkezőleg, az igazmondás filozófiáját. * Minden jó ügyre készen