Életálmok (dedikált példány) [antikvár]

Hallottál-e már Trója ostromáról, ó, nyájas olvasó? Hogyne hallottál volna. Színes, fordulatos történet az, hősökről, nagy vívá-soki'ól, fondorlatos cseleki-ől, megátalkodott haragvásokról egy világszép asszonyszemély miatt. Megkapó részletek, nyüzsgő istenek, ki ne emlékezne rájuk? Csakhogy a valóságban minden másként esett. És szerintem ez az, ami kevésbé közmdott.Homérosz? Ot nem is foglalkoztatja a valóság. A többi krónikást se nagyon. Ok elsősorban a hiperaktív isteneket léptetik fel főszerepben. Az olümposziak szövik-fonják a cselekményt. Költői módszer költészetet teremt. Nem vitatom: örökéletűt.Csakhogy nem úgy történt, nem történhetett úgy, ahogyan poétáék megköltötték.O azok az olümposziak! Személyes ismerőseink. De milyen személyes ismerős az, akivel sohasem találkozol, akit sohasem láthatsz? Már annak idején felötlött némelyekben, hogy ezek a három méter magas haláltalanok talán nincsenek is. Nyílt tagadásukra nem került sor, de a kétely különböző formái csíráztak, és ha tükörbe pillantottam, mindannyiszor egy kételkedő nézett vissza rám. Fogalmam sincs, mi történt volna azzal, aki nyilvánosan ad hangot kételyeinek. Azt hiszem, nem elsősorban a megtorlástól, inkább attól kellett tartania, amitől például én is tartottam, hogy kicsöppenek a szórakoztató, folytatólagos mesefolyamból. Amit pedig élveztem. Az istenek viselt dolgairól beszélni, szándékaikat találgatni üdítőbb volt, mint megoldhatatlan köznapi bajainkkal nyűglődni. Úgy pletykálkodamk annak idején sikamlós félrelépéseikről, vagy ha borsot törtek egymás orra alá és ösz-szekaptak, mint friss közéleti eseményekről manapság a reggeli lapok Annak idején"? Úgy hangzik, mintha emlékezhetnék ilyen régesrégi dolgokra. Lehetséges ez? A kérdés elevenébe vágtvmk: nem éppen mindenre, de sok mindenre emlékszem, ami annakidején" történt. Megmondjam-e miért? Talán hihetetlennek fog hangzani, de akkor is kimondom: e ré^esré^i dolgokat én megéltem. Nem, nem álmomban vagy mit mdom én, és nem is egészen úgy7