Elmejáték (dedikált példány) [antikvár]

I. Tim Ellis tudta, hogy aznap meg fog halni. Enyhe izgalom borzolta a halántékát, de félelmet nem érzett - ez az érzés már eltűnt belőle, csak tompa lüktetést tapasztalt a gyomrában, és gyűlöletet, mely lassan ölő, halálos méregként áradt szét az idegpályáin. Közönyös mozdulatokkal öltötte magára a leggyakrabban viselt, fekete farmerjét és a szürke, Adidas lógós kapucnis pulóvert, amit az anyja tegnap vasalt ki frissen. Felhúzta a kopott, megviselt tornacipőt, összefogta a tarkóján vállig érő, sötét haját, a végére már csak a vastag, fekete keretes szemüveg maradt. Az ágyán ott hevert az iskolatáskája és a gitártokja. Teljesen felesleges volt magával vinnie a teljes felszerelését, mégis rutinszerűen bepakolt a hátizsákba, még az anyja által sebtében összedobott uzsonnás dobozt is elsüllyesztette benne. Mindenki más úgy hitte, hogy ismét egy átlagos hétköznap reggele virradt rájuk, de ő a zsigereiben érezte a bizonyosságot, hogy ma mindennek vége. Az egész élete eldőlt, amikor a gitár helyett egy Mariin 336C típusú vadászpuskát helyezett a tokba. Még egyszer, utoljára végignézett magán a tükörben. A szeme acélosan csillant, de üres volt, mint egy elhajított konzervdoboz. Felkapta a táskákat, majd elindult a kijárat felé. Odaköszönt az anyjának, aki a reggeli mosogatás