Emberi Sorsok - A Széptevés Ára (dedikált példány) [antikvár]

A szovjet csapatok bevonulása után, az úgynevezett felszabadulás idején a második világháború véget ért. Kezdték szervezni az új Néphadsereget. Na és a rendőrséget is. Kázmérnak jelentkezni kellett sorozáson, a szomszéd faluban. Ekkor 1945. május 9-ét írtak. Kázmérral közölték, hogy besorozták harcvonalbeli szolgálatra. Na még csak ez hiányzott az életéből Kázmér egy pár nappal azelőtt tért haza, megszökött a hadifogságból. Es íme újból katonának kell menni Nem volt elég a rohamtüzér kiképzés és a front. Azon törte a fejét, hogyan kellene kimászni az egészből. Amikor kiért az utcára, látta, hogy egy seregre való ember örömujjongásba kezd, és a hamarjában összeszedett tűzoltó zenekar a Himnuszt és indulókat játszik. Kázmér megkérdezte az egyik értelmesnek látszó embert, hogy mi van itt, hogy ez a sok ember örömtáncot lejt? A paraszt bácsi csodálkozva nézett Kázmérra, hogy tulajdonképpen mért kérdez ilyeneket ez a fiatalember, amikor mindenki tudja, hogy vége a háborúnak. Ezért hát ez a nagy hihetetlen ünneplés. Amikor ezt közölték Kázmérral, nagyon megörült. Haza érve közölte szüleivel, hogy besorozták harcvonalbeli szolgálatra, de reméli, nem kell bevonulnia katonának. Másnap dobpergésre lett figyelmes. A kisbíró kidobolta, hogy aki jelentkezik policájnak, annak nem kell katonának mennie, ameny-nyiben ott megfelel. Kázmér jelentkezett, s megfelelőnek tartották. A faluban többen jelentkeztek, és azok, akik beváltak, oda, a faluba osztották be őket szolgálattételre. Igyekeztek megfelelni a feladatoknak. Kázmér tudta, hogy kik azok a személyek, akik rendörök vagy csendörök voltak, titokban elbeszélgetett velük és igyekezett minél többet megtudni az előtte álló feladatokból. Kázmér eléggé fejlődőképesnek bizonyuk és igyekezett mielőbb felnőni a feladatokhoz. A parancsnok ezt látva, megbízta őt bizalmasabb feladatok elvégzésével. így őrá bízta a kömyezetta-