Emlékezem (dedikált példány) [antikvár]

Értelek gyermekem Ma is, mint már oly sokszor édesanyám halála óta kimentem a temetőbe, hogy friss virágot tegyek a sírra.Nem messze ettől a sírtól állt egy nagy márvány síremlék. A sír mellett egy pad. Ott ült ő. Többször láttam ott, de leülni ritkán szokott, akkor is csak rövid időre.Szinte minden alkalommal, miután elhelyezte a virágot, elmondott egy imát, vagy talán a bánatát s mintegy búcsúzásként megsimogatta a fejfát" és már távozott is. Az arcán sohasem oly szomorúságot láttam, mint mikor a temetőből, szeretteinktől elmegyünk.Ilyenkor megnyugvás ült az arcán, mint akit megvigasztaltak. Elmenőben pár lépés után még többször visszanézett és mintha kis mindentudó mosoly játszott volna az ajakán, mintha azt mondta volna: Köszönöm Édesanyám! Most ott ült a padon. Régebben, mivel szokatlan magatartása felkeltette érdeklődésemet, megnéztem, ugyan ki az, akihez ki szokott jönni? A síremléken csak ennyi állt: Édesanyánk messze mentél.íriszek voltak a síron, semmi más és a vázában pár szál virág. Azt mindég hozott magával. Egyre jobban érdekelt engem ez a látogató. E gyönyörű, szép, meleg őszi napsütéses idő, vagy valami más, maradásra késztette. Ült a padon. Néztem mosoly nélküli arcát. Nagyon bánatosan szomorúnak láttam. Csak nézett a messze távolba Szerettem volna én, ki szintén vigasztalan voltam, vigasztalni. Nem tudtam, hogyan közeledjem hozzá? Végül odaléptem a padhoz.-Szabad? - Kérdeztem.-Tessék. - Mondta szomorúan. Leültem. Hallgattunk. Aztán kicsivel később e nagyon buta kérdéssel fordultam hozzá.-Édesanyja? -Nem hihette, hogy nem tudok olvasni, hiszen a síremléken ott állt a felirat:Édesanyánk messze mentél Nézett a távolba nagy, meleg, barna szemeivel.-Nem az én édesanyám. - Rácsodálkoztam.-Akkor -Nem mindegy? - Szólt közbe. - Édesanya. Az én anyám sírja messze van. Nem tudok hozzá elmenni. Ma húsz éve, hogy meghalt, de számomra nem halt meg. Kijövök ide, mintha Ő lenne itt, mintha e fejfa őt személyesítené meg, Ő nézne rám, és beszélgetek vele. Látom megértő szemét. Érzem ölelő karját. Hallom megnyugtató hangját:Értelek gyermekem