És akkor mi van? (dedikált példány) [antikvár]

Az írás mívelése"Manapság, amikor a könyvek olyan mennyiségben és minőségben jelennek meg, mely már felülmúlja a normális emberi ész felfoghatóságát, joggal kérdezhetjük- írók és olvasók egyaránt -, szükség van-e még az írásra abban a klassszikus értelemben, ahogyan azt nagy" elődeink gondolták. Hamvas Béla azt mondotta, hogy Minden irodalmi alkotás a beavatás halvány mása - még a leghitványabb is magában őrzi és tartja és kifejezi a megrázkódtatás és megtisztulás parancsait azáltal, hogy olyan élményt közöl, amely az emberből hasonló fordulatot vált ki. S a mű minél döntőbb és jelentősebb, a beavatás ősi élményét annál világosabban fejezi ki s az igazi beavatáshoz annál jobban hasonlít".Ez a vigasz" sok írót, költőt menthet meg a kezdeti sikertelenségektől, az elutasításoktól, hiszen az elbíráló kritikusok is csak" emberek, ők is tévedhetnek, s tapasztalhattuk nem egy ízben, hogy hány és hány nagy író világirodalmi alkotása milyen hosszú vajúdás után ért el sikert, kiadást, mert az okok látszólagos összefüggése, a kor és politika, a hagyomány és a kultúra igenis rányomja bélyegét, és meghatározza egy adott irodalmi mű értékelésének szubjektivitását. Victor Hugó azt mondta: Az emberiségnek sohasem támadt olyan fontos gondolata, amelyet kőbe ne írt volna". S mennyire igaza van! Hiszen ez a kőbe-írás" képletesen az emberi agyakat is szimbolizálja, mert senki, egyetlen író, egyetlen költő sem tudja, hogy műve mikor és hol milyen erőt, vitaiizmust, reményt és megnyugvást ad egy adott pillanatban annak az embernek, aki épp olvassa művét. S ez a legszebb a dologban.