És mégsem elégia... (többszörösen dedikált példány) [antikvár]

E kötetben egy szűk közösség, a Diósgyőri Vasas Művelődési Központ égisze alatt működő Kelet irodalmi kör tagjai mutatkoznak be munkáikkal. Annál is inkább figyelemre méltó ez az együttes jelentkezés, mivel évtizedek óta nem jelent meg Miskolcon hasonló kiadvány. Pedig ..régóta várjuk szellemi életünk első fecskéjét, azt az önálló irodalmi antológiát, amely a megyében élő írók, költők műveit foglalja magában", írta az Észak-Magyarország, még az 1966. október 27. számában, amelyből arról tájékozódhatott annak idején az olvasó, hogy készülőben van, s remélhetőleg mihamarabb megjelenik az e tájegységen élő alkotók műveiből összeállított antológia. Nos, nem jelent meg. S' ha ez a mostani kiadvány nem is pótolja (nem pótolhatja) ezt a hiányt, hiszen nem ilyen elképzelésekkel készült, akkor is fontosnak kell tartanunk a Kelet-körnek ezt a bátor tettnek számító kezdeményezését Ha vannak is, ketten-hárman, akik nem kötődnek szorosabban a „keletesekhez", a versek, novellák nagyobb hányadának a szerzője e kor alkotói közé tartozik, e kört képviselik. Természetesen, nem egyenletes színvonalon. A legfiatalabbak munkáinál előforduló meg-megbotlást félszeg sutaságot azonban jórészt menti, a nyilvánvaló, szárnyát most bontogató tehetségük. Alkotásaikra, reméljük, a Napjainkon kívül más irodalmi fórumok is igényt tartanak idővel amint ezt egyikük-másikuk esetében már most is örömmel nyugtázhatjuk.