Évgyűrűk hatalma II. [antikvár]

1. úgy érzem, hogy az elmúlt három-négy esztendő kulturális és politikai, valamint irodalmi eseményei egy fontos fejlődési szakaszt jeleznek. Az írószövetség III. kongresszusa óta eltelt időszakot irodalmunkban, valamint szellemi életünk más területein is a fellendülés, a reményekre jogosító kibontakozás kezdeteként könyvelhetjük el. Persze nem beszélhetünk még pontosan körülhatárolt korszakról, csupán az első lépéseket tettük meg egy magasabb szintű szellemi kibontakozás irányába. E kibontakozás legfontosabb vonását abban látom, hogy a vélemények, a véleményalkotások sematikus uniformizáltsága után megindult egy gondolkodásbeh mozgás, megindult a vélemények egészségesnek mondható differenciálódása {Egy szemlélet ellen - HÉT, Antisematizmus - Irodalmi Szemle). A lapok és folyóiratok hasábjain lezajlott viták egy minőségileg más szellemi mozgásról tanúskodnak. Igaz, hogy e szellemi mozgás első megnyilvánulása védekező mozdulat volt, védekezés s egyben szabadulni akarás egy depresszív szellemi közérzettől. Érdekes, hogy a személyi kultusz éveinek bírálata nem a társadalmi torzulásokat vette célba elsősorban, hanem a nemzeti sérelmek okait kívánta tisztázni és revízió alá vermi. Következésképp a sajtóban közök bíráló írások jelentős része az iskolaügyet, az irodalomkutatást, a történelemtanítást, a nyelvet, a kétnyelvűség be nem tartását, tehát a nemzeti lét veszélyeztetettnek hitt területeit taglalta. Mindez nem szorosan vett irodalmi kérdés. Történelmi, illetve nemzeti sérelmek korrigálásáról, de ugyanakkor a humánum és az emberi méltóság védelméről van benne szó. így, ha látszólag nem is irodalomról beszélünk, erkölcsi magatartásunkat befolyásoló és érintő dolgok ezek, amelyek végső fokon, ha közvetve is, összefüggnek az irodalom fejlődésével. A szellemi demokratizálódás folyamatának számunkra első és legfontosabb állomása az irodalmi folytonosság, a kontinuitás keresése volt. Nem véletlen, hogy az elmúlt két évben az irodalmi sajtóban egyre nagyobb hangsúlyt kap a hagyomány prob-