Fehér izzás (dedikált példány) [antikvár]

EGY EMBERBŐL, AKI AZ XJTGN JÁR"Mindenek felett légy hü magadhoz igy, mint napra éj következik, hogy ál máshoz se lész."/Hamlet/Az önmagunkhoz való eljutást, a személyiség kiteljesedését, sokan olyan tudatos emberi feladatnak képzelik el, mint pl, egy szakma, egy hivatás gyakorlásához szükséges tudásanyag elsajátítását. Csak kevesen tudják, hogy ez a folyamat természetét tekintve, generációs tevékenység. És mint ilyen, az emberi akarattól és értelemtől, lényegét tekintve független történések összessége, Ti, tulajdonképpen a lélek fejlődéséről, tökéletesedéséről, s főleg nemesedéséről van szó, s valami olyan, agy magasabbrendü törvényszerűség irányítja, mint pl, a buza-szem életét, a földbe kerüléstől, a kalász megér és éig,Csak amikor eljön az "idők teljessége" amikor az emberi lélek megérett arra, hogy magasabb osztályba lépjen, amikor az eredendő emberi lényeg /a személyiség/ kezd átsugározni azon a sötétségen amellyel a külső világ elborítja, amikor "kopog a sors", amikor az ember egyszerre ott ;találja'magát az "egypartu" tenger vizénél, az Óperenciásnál, csak akkor kezdődik az ember szerepe, s olyan fontos emberi tulajdonságok erősítése válik lényegessé, mint a bátorság, a hit, az állhatatosság...