Fény-emberke (dedikált példány) [antikvár]

ELŐSZÓA Gyermek születése mindig megrengeti a világot. Van, hogy az egész Mindenséget, van, hogy csak egy kisebb mindenséget, amit hétköznap Családnak is szoktunk nevezni. Ezredvég van, új idők hajnala közeleg. Lépésre tőlünk háború dúl, mindenféle kataklizma fenyeget, igaz és ál Nostradamusok serege jósol közelgő véget Talán most be kellene gubózni csigaházainkba, végső menedéket keresve, ha majd elül a vihar, s ha majd lesz világ, éltető napfény, lágyan permetező eső, akkor lehet előbújni újra múlhatatlan reménnyel lelkünkben, s hittel egy túlélő, értelmesebb emberiség iránt.A múlhatatlan remény neve Gyermek. A hitünk neve Gyermek. Semmi más nem számít. Sem az ég dörgése, sem a villámok lobbanása, sem a nyomukban keletkező tüzek. Csak az számít, hogy az Asszony, aki hozzánk tartozik, méhében hordja magzatunkat, aki talán világok megváltója lehet Oh, nem nagyképűség ez csöppet sem. Hiszen valahol az emberiség öntudatra ébredése óta minden gyermek ezzel jön tarsolyában világra. Hogy vele, hogy? általa jobb lesz kicsinység. Hogy majd ő. Amit elmulasztottam, amit elmulasztottál, amit elmulasztottunk mindannyian. Lehetne a neve Minden is, de