Fénykoszorú (dedikált példány) [antikvár]

NépdalDal a világ lélegzete, és az ember meghal bele. Dal az álmod, dal az erőd. Sorsod élni itt az időd.Mért akarod, hogy ne dalolj? Vedd a szíved, s azon dobolj! Dal a sírás, dal a mosoly. Már magadban nem nyughatol. Lobbanj mint tűz, perzselj mint nyár Aki bátor új úton jár.Dalolj, dalolj, ne félj semmit! Elvágyódva ne telelj itt! Dal a világ, dal az égbolt. Mért mondanád, hogy elég volt? Fújjad, fújjad az éneked, s aki hallja, aki érti, aki a szívében érzi, majd mindenki fújja veled.Dal a világ lélegzete, és az ember meghal bele. Dal az álmod, dal az erőd. Sorsod élni itt az időd.