Fénytörések (dedikált példány) [antikvár]

Részlet: GRAVITÁCIÓ LEFEJTEM MAGAMRÓL MAGAM: A SEMMI SÚLYA NYOM. ÉN ZUHANÁSRA KÉSZÜLŐK. HA ELRUGASZKODOM. KÖTŐDÉS itt vagy és látod mindegy illesz-e a világhoz az így is úgy is biztos kezekkel húz magához te gúzsba kötött álmod csitítását se győzöd és húsodba ivódnak rokonok ismerősök viszed hozzák a gondok batyuit dús csomaggal goromba képpel homlok-redőkre gyűrt kalappal utadba áll a nappal úgy vagy magad mint erdőben a fák bogos gyökérzetükkel összefont földből tornázza mind a fény felé a törzs örök díszét a koronát de lent dől el nyújtózhat-e tovább látod hiába óv a rád szabott szemérem magad vállalni mégis csak másokért lesz érdem az idegen növény is hozzátanul a tájhoz itt vagy ÉS LÁTOD MINDEGY ILLESZ-E A VILÁGHOZ 7