Ferde eső [antikvár]

Egyhangú, de változatos életet élek. Többnyire magamban. Ezt is csak feltételezem, mert nem ismerem mások véleményét az életnek erről az arcáról, még akkor sem, ha mondanak magukról bármit is. Az én véleményemet magamról nem ismerem. Felesleges dolog lenne önmagam megismerése, ha létezik egyáltalán ilyesmi. A testemet szoktam megnézni reggelente a tükörben, a fejemben lővő légszerű valamit, amit érzésnek lívok, nem látom. Ezért úgy döntöttem, ha látni fogom, akkor majd megismerem. Szeretem a munkám, sok helyre elvisz. Hol hosszabb, hol rövidebb időre. Még akkor is, ha gépekkel dolgozom. Szükséges a jelenlétem mindenhol, ahová a döntéseim elérnek. Ebben a mozgásban van a változatosság. Ami nem teljesen az emberektől van, mert abban az egyhangúság egy idő után megjelenik. Ami ezt létre hozza, a fogalmak, a szavak ismétlése, amivel hatni akarunk és tudunk. A megmagyarázás tévedése ez. így keletkezik egy mindent kikerülni akaró érzés, ami magával hozza az elköszönés szándékát. Legyen ez bárhol is. Nem tudok ellene tenni, igaz nem is akarok. Szerencsém van, hogy tovább állhatok, egy másik városba, ha nem is a megfelelő pilla-