Fiókba zárt emlékek, érzések és gondolatok [antikvár]

Részlet a könyvből: 8 Péteri Miklós Gellért-hegyi kilátás 1957 tavaszán Lábaim alatt a Gellért-hegy sziklái Sötéten bámulnak le a vén Dunára, A háttérben pedig -mint a múlt árnyéka- Még mindig büszkén áll ősi Buda vára. Alattam a város, a házak, az utcák Olyan az egész táj, mint nyitott könyv, melybe Fekete betűkkel, gyászoló betűkkel Éppen most íródik a kor történelme. Tavaszodik ismét. Zöldülnek a bokrok, A rügyező fákon madárének csendül, Üde, friss illatot hoz felém a szellő, Hófehér pillangó vidám táncra perdül. Felragyog a város az arany napfényben. Ez az én otthonom, az én Budapestem! Nézem megbűvölten, és arra gondolok, Milyen szerencse, hogy éppen itt születtem. Aztán, hogy hirtelen északnak fordulok, Elborul az égbolt, közeleg az orkán! Ott a túlsó parton sunyin és sötéten Ül a vörös csillag az Országház tornyán.