Földindulás (dedikált példány) [antikvár]

Részlet a könyvből: A jamnicai Szent Margit templom tornyában széles lendülettel hintázott a kétmázsás nagyharang. S habár hatalmas hangja egészen betöltötte a csendes hétköznapi reggelt, mégis észrevehető volt, hogy az öntöde, amely csak nemrég adta át, csúful becsapta Jamnica lakosait. Bronzharangnak rendelték, s így is fizették, az öntöde azonban jócskán kevert bele acélt is, melynek tompa mellékzöreje elrontotta a tiszta zengést, s ez sértette a jamnicai hívők kényes fülét. Tudni kell ugyanis, hogy a háború előtt a Szent Margit templom harangjai híresek voltak a környéken csodálatosan szép zengésüktől. A világháborúban azonban - a legkisebb, több mint négyszáz éves, régi harang kivételével - a jamnicaiak valamennyi harangját elvitték, s ágyút öntöttek belőlük. A jamnicaiak bizonnyal még jobban haragudtak volna az öntödére, ha a harang árát saját zsebükből fizetik, mivel azonban az egész költséget Munk, a község zsírosparasztja viselte, csak vállat vontak, s azzal vigasztalták magukat: - Mit tegyünk: ajándék lónak ne nézd a fogát!