Forduló világ (dedikált példány) [antikvár]

- És Csehszlovákia?... Arról megfeledkezünk? Egy nemkivánatos fiatalember kiáltott így fel Bécsben egy társaságban, ahol e lavina-év tavaszán számbavették azokat az államokat, ahová át lehet költözni, ki lehet vándorolni. Már elsorolták az összes, lehetetlennél lehetetlenebb délamerikai és afrikai országokat és egyikük, végső kétségbeeséssel, éppen a távoli, csendesóceáni korálzátonyok között keresgélt mutatóujjával az asztalra fektetett világtérképen, amikor az említett fiatalember, váratlan diadallal, felcsattant: "Na és Csehszlovákia?!"... - Haha!... hogy erre nem gondoltunk! - visszhangzott megkönnyebbülten a tétova csoport. - Itt van az orrunknál, egy "demokratikus sziget" Közép-Európában, csak át kell sétálnunk. A térképet boldogan behajtották, fellélegeztek... ... És egy hónap mulva, iszonyatos dübörgéssel, - partbeomlás... és újabb hat hónap mulva - elsüllyedt az egész sziget. Prága: a sörhabos főváros. Marienbad: óriásméretű latrinák maharadzsafenékre szabva. Öreg anyókák, akik kuszált fák közül erőlködtek egyes sovány ágakat lemetszeni, télire, ó, már télire!... A pozsonyi gettó: csinoskodó, pakompartos reformjudok; minden héten legalább egyszer bevillanyosoztak Bécsbe, otthon csak hochdeutschcsal beszéltek; Lessing Schiller, Goethe, Heine az ebédlőállványukon, lapjaikat belengte a kóser szag: bab, rizs, libazsír, dió, mák, - ebben az illatfelhőben hömpölygött előre évszázadokon át a német kultúra Kelet-Európában... Szlovákok: rossz nyelvek szerint délelőtt csehek, délután magyarok, este meg amit akarnak. És a világos, mosottszemű csehek. Azután bomlottan előtántorgott 1939 szeptember. Határok recsegtek-ropogtak, mint egy tengely, amelyen át akar fordulni a világ. Erich még résztvett, mint tudósító, a lengyel háborúban, de Finnországba már nem ment el. Emilia gyermeket várt. Otthon ült mellette és - ennek a gyermeknek a jövőjén gondolkodott.