Gudrun, a katona (dedikált példány) [antikvár]

A katona jókötésű, legalább egy méter nyolcvan centi magas fickó volt. Nem lehetett több harmincöt évesnél. Bőrét barnára cserzette a nap, erőteljes barázdákat égetett homlokára. Szögletes álla széles, mint a bivalyé. Pofacsontja erőteljes, arcát keskeny körszakáll keretezte. Apró, kék szeme mélyen ült, homlokcsontja kissé előreugrott. Ajkát összeszorította, csak egy keskeny vonal látszott belőle. Nyakában ormótlan, furcsa rajzolatú medál lógott, ezüst láncon. Ingét félig kigombolva, terepszínű nadrágjába gyűrte. Mellkasa szőrös volt. Lehajolt, megrántotta fényesre su-vikszolt bakancsa szárát. Egyet-kettőt toppantott, majd megelégedetten bólintott. Megtörölte homlokát, és ugyanazzal a mozdulattal végigsimította keseszínű haját is. Rövid kefefrizurája volt, az erős hajszálak összevissza álltak feje búbján. Leült az ágyra. Megnézte volna a tükörben, hogyan néz ki, de nem tehette.Koromsötét volt. A magára találás pillanatai után mindig fáradt volt. Ezt az állapotot nem szerette. Sebezhetőnek érezte magát. A bezártságot, és ezt a tökéletes, hangtalan fénytelenséget mindig nehezen viselte. Mintha az űrben lebegne, az abszolút semmiben. Minden bevetése így indult. Parancsra működő agya elfogadott mindent, ami nem hátráltatta célja elérésében.Érzékszervei most se működtek. Ha bekapcsolják az áramellátást fénybe borul minden, a komputerek felélednek, s még az is lehet, hogy a vízcsap a sarokban ugyanolyan idegesítően kezd el csöpögni, mint a múltkor.Halk, mindent betöltő zümmögés jelezte, hogy hamarosan történik valami.Valamit felkapcsoltak.Áramkörök kerültek feszültség alá.Információk áramlottak a fény sebességével, a pillanat tört része alatt az egész rendszer működésbe lépett. Akkor lett ebben bizonyos, amikor egy új információ birtokába jutott.Csak egy szó volt: gudrun.Nem tudta mit kezdjen vele. ízlelgette a szót, még hangosan is kimondta:Gudrun, gudrun Pattogó, darabos, de dallamos is, olyan neki való Nem tudta mit jelent, de tetszett. Férfiasnak tartotta. Hirtelen ötlettől vezérelve felemelte fejét, és kieresztette a hangját:-Gudruuun, gudruuun! - visszhangozták a falak. Szája szegletében mosoly vibrált, megtetszett az ismeretlen szó.Egy pillanat múlva ideges lett. Rémlett, hogy máskor is érezte ezt Nem tudta, mit kezdjen magával?