Gyökerek (dedikált példány) [antikvár]

ELŐSZÓ M. Jankó János költészetét, verseit még Ossik János író, műfordító ajánlotta a figyelmembe. Örömmel olvastam a verseket. Számomra külön öröm, ha valaki ad a költészettan szabályaira és odafigyel a verstani és zenei hatásra is. S jó, ha vissza tud nyúlni a költészet ősi jegyeihez. M. Jankó János versei között felfigyeltem a „deákos verselésre", a magyaros hexameter alkalmazására is. Ma már kevés költő vállalja föl ezt a szép és nemes verstani formát, ami az ókori görög költészetben alakult ki és mi a latin költészetből vettük át. Magyarországon az elmúlt évszázadokban vált ismertté, mert a magyar nyelv nagyon is alkalmas a görög-latin értelemben vett idömértékes verselésre. Csak egy-két magyar „költőóriás" nevét jegyzem meg, akik használták e verselési formát: Vörösmarty, Petőfi, Fazekas Mihály, József Attila Ma, nagyon sok költő inkább a szabadvers-írással próbálja meghódítani az Olvasóit. Igaz, ennek a versformának is vannak szabályai, ezeket illik betartani. M. Jankó János az új kötetében is a klasszikus versformát választotta szép költői jelzőkkel, hasonlatokkal. A kedves Olvasó eddig különböző, lapokban, antológiákban találkozott e kidolgozott versekkel. Most is ragaszkodott a szép, magyaros kifejezésékhez, hazánk szép tájait mutatja be tájleíi'ó-verseivel. Vagy a szülő, az Édesanyához írt versek És a szerelmes versek. E versekben mindig felszínre kerül olyan szép és értő, érző gondolat, amit a költő saját szó-eszközeivel igyekszik közkinccsé tenni. „ Tíz szelíd újban, egy ütemre, erünkben táncolni kezd a vér." (Kezek találkozása) Az évszakoki'ól szóló verseiben visszatérő vers-gyöngyöket fűz föl kötetében. Nem maradhatnak el a hazához írt versek, az