Ha már lettem... (dedikált példány) [antikvár]

Antalfy Istvánnal mindössze egyszer találkoztam az életben. Mégis, a legjobb, a legközelebbi barátaim közé sorolom őt, mert versei - hosszú idő óta már - a legnemesebb indulataimhoz szegődnek cinkostársul. Bátorítják azokat egy olyan korban, amelyben a humánum egyre félszegebb lett, a mind magabiztosabb embertelenség elől már-már fedezékbe húzódva.Pista bátyám nyolcvanhét esztendős. Ez a negyvenedik önálló kötete. Mint az eddigiek, ez is hagyományos" - tehát emberi fogyasztásra is alkalmas - költeményeket tartalmaz. Ez manapság - a posztmodern hókuszpókuszok, szellemi stiklik tobzódása idején - hovatovább hőstettnek számít. No, meg is kapja a magáét, nemigen vesznek róla tudomást (városában, Kecskeméten sem).Kapott ugyan Pilinszky-díjat és Krúdy Emlékérmet, de ennél sokkal többet érdemelne. Persze, hogy bántja a mellőzés, de kedvét nem szegi: újabb és újabb kötetekkel rukkol elő. És akiket megtalál a költészete, azok nagyon hálásak neki: segítségükre vannak a létezésében. Így ír Ha már lettem... című versében:Ha már lettem,s mert még vagyok:köszönök mindent, amit kaptam,tudtam /tudok/ szeretni hűenés egyszerűenés szépet látniemberben,fában, fűben...Mert még vagyok,s kérlek, holnap is várjatok.